Megyünk a tengerre!

A Feketére, annak is a román részére. Olyan rég voltunk arrafelé, hogy Dorka és Hanna már nem is emlékeznek rá. Pedig Dorka alig több mint egyévesen négykézláb nekiment a tengernek. A tenger nem akart félreállni és Dorka sem, ezért a hullám szembenyalta. Akkor lehuppant a fenekére, lenyalta a szája széléről a sós tengervizet és elgondolkozott a dolgon. Majd sarkon, vagy inkább térden fordult és elkezdett mászni Anya felé. De sírás nem volt egy csepp sem.

Most, amikor elmondtam Dorkának, Hannának meg Barninak, hogy Fekete tengerre megyünk és lakókocsikban fogunk lakni, akkor igaziból a lakókocsitól jöttek lázba. Mert olyanban még soha nem voltunk. Valahogy így fog kinézni. Nem tudom, hogy a tengeres kalandjainkból lesz-e valaha egy meseregény, de ha igen akkor ez lesz a címe: Tengeregény.

Zágoni Balázs